Talpmasszazs a konyhàban a szanaszét gurult lencsén. Nem volt kedvem összetakaritani, elvoltam vele. Csak amikor màr a lakàs màst pontjait is bepontoztam vele, akkor ragadtam seprüt. A festés eredménye egy q almos fej, lecsukodni akaro szemek és egy szép konyha+fürdö. Azért ez nem olyan rossz. Kipihenni lesz majd idöm biztosan.

nécessaire - neszesszer - nesze szer

Megnézhetnénk a Repülö török klànjàt is. Hosszù ö-vel, csak olyat én nem tudok irni.

Nem, nem igaz, hogy minden napom Marc-rol szol. Ma pl elkezdem keresni az ùj àlommunkahelyet és elkezdek tervezgetni egy öszi Belgiumot. Nagyon vàrom az öszt, meghalok az erdö öszi illatàért és az öszi erdö illatàért, amikor lehet a levelekben bakancsolstul bandukolni. Ma az erdész mùltam anyukàjàval is beszéltem. Még mindig nagyon szeretem, az anyukàjàt, és olyan jo, hogy ö is engem és hogy tudunk beszélni, még mindig. Mintha fél csalàdtag lennék, de persze nem veszek részt a csalàdi ünnepeken. Sajnos. De a mùlton màr nem bànkodtunk, ezt elcsesztük és kész.

Nagyon nagy örömem lelem Vekerdy Tamàs Kicsikröl nagyoknak könyveiben. Ez az a könyv, amit bàrhol, bàrmilyen helyzetben szivesen olvasok és imàdom. Tökre szeretnék màr gyereket. Régen mindig azt mondtam, hogy làny nem kell, mert azok nyàvogosak meg babàznak (amiktöl én irtozom). De az enyém nem lesz nyàvogos, màr tudom. Sokszor felmerült az örökbefogadàs gondolata is, de 30-ig erre nem szabad gondolnom. Es addig, szerencsére, még van idö. Es az is lehet, hogy majd lehet egy sajàt, belölem megszületö.

Amikor mi kicsit voltunk, az anyu minden este olvasott nekünk verseket. Gondolom elsöben voltak a mesék, de azokat felvàltottàk Weöres Sàndor versei. Most pedig megnyertem a harcot és megengedte, hogy megtarthassam azokat a köteteket. Lehet, hogy nem is tudja, hogy nekem miért olyan fontosak ezek a könyvek.

Ezt a dalt rengeteget énekeltük Emilyvel és Pollyval. Nàluk egy egész nyarat töltöttem el dél-Franciaorszàgban. A szülöknek elegük lett az esös Angliàbol és mindent feladva, eladva, felszàmolva, az összes pénzüket egy romos farmhàzba fektették. Akkor màr megvolt a két làny, és Hugo pedig ùtban. Elöttük rengeteg munka, egy idegen orszàg, aminek még a nyelvét sem ismerték. Es az az orszàg, amit sokan idegengyülölönek tartanak, befogadta öket és azota is boldogan élnek ott, a Pirenneusok làbànàl.

Daisy, Daisy,
give me your answer do!
I'm half crazy,
All for the love of you!
It won't be a stylish marriage,
I can't afford a carriage
But you'll look sweet upon the seat
Of a bicyle made for two.

Ma elmondta Marc, hogy két kislànya van. Es viszi öket nyaralni, 2 hétre. Azért lassan, de jönnek a szavak.

Egy csomo pénzt hagyunk ott a libriben. Es egy csomo élményt hozunk el helyettük.

Vasàrnap este megint megnéztem, immàron szàzötvenhatezredszer a La vie est un long fleuve tranquille-t, ami nekem egy nagyon nagyon kedves film és màr lassan kivülröl tudom a szövegét, és még mindig pont annyira tetszenek a beszolàsok, mint az elsö szeànszkor. Csàth Gézàval aludtam el és még rémàlmaim sem voltak. Reggel pedig Fabien-töl vàrt egy sms, aminek nem is tudtam, hogy örüljek-e vagy sem, de inkàbb örülök, de amùgy meg közömbös. Szeretném elhinni, hogy van egy pasi, valahol ebben a vilàgegyetemben, aki ràm vàr, akinek elmondhatom "I knew I loved you before I met you" ; de most màr nem vàrok erre az emberre. Nagyon jofej Fabien is, hogy gondol ràm, hogy képes betüket bepötyögni a telefonjàba, hogy azok aztàn sms formàjàban landoljanak 3 orszàggal arréb. Ez azért valami. De az igazi valamitöl még mindig messze van. Viszont azért arra büszke vagyok és nagyon örülök neki, hogy a Karma béli talàlkozàsunk, az a hétvégénk nem ért véget ott, ahol még el sem kezdödött.

Nagyon nyugis hétvége; Beàéknak elvittem az ebédet, hazafelé vettem Barnànak egy napozot, remélem még jo lesz rà. Aztan viràgaimat rendezgettem, tök jo lett a bejàrat. Aztàn szombat koraeste elindultam Fischer Ivànékhoz és màr sokan voltak ott rajtam kivül, pedig akkor még egy ora volt hàtra. Amikor a zenének hatalma van. Mindenki ült és hallgatott. Az a baj velem, hogy az ilyen koncerteknél a zene mellett egyfolytàban a zenészeket figyelem. Az arcukat, ahogyan a kottàt olvassàk, ahogyan a karmesterre pillantanak, ahogyan a fejükkel beintenek. Amig zeneiskolàs voltam, mindig arrol àlmodtam, hogy egy zenekar tagja leszek egyszer. Azt hiszem nem voltam elég nagy tehetség, se nem volt elég szorgalmam. Mostanàban tervezem, hogy beszerzek egy pianinot, jo lenne ùjra zenélni. Hazafelé a cipöm jol feltörte a làbamat, de azért csak gyalog mentem végig az Andràssyn, csakazértis és màr elöre élveztem a pillanatot, amikor otthon lerughattam öket. De elötte, még a villamoson, talàlkoztam egy izraeli emberrel, aki nagyon jol beszélt magyarul és kiderült, hogy ö is a koncertröl jött. A nap két kedvenc mondata közül az egyik töle volt:
- Ez egy nagyon jo zene volt, tudod?! 
A màsik szinte könnyekre fakasztott. Nem a tartalma miatt, hanem ahogy Fischer Ivàn szàjàbol kigurultak ezek a szavak, sok sok szeretettel meghintve:
- Es most eljàtszuk Önöknek Johann Strauss Kék Duna keringöjét. 

Meglett a Pavarotti, köszönöm Erikànak. Aki ezért a jotettért egy szuper àllàsban részesült! Gratulàlok neki innét is.

Ma tùl sokan voltak a bunkomnal, én meg késésben voltam, màshova mentem. Meggyért.
Marc-ot elfelejtettem, Fabien egészen kiment a fejemböl. Vàrom a sok hétvégi kulturprogramot és a többi most valahogy nem is érdekel.
Beaék spagetti carbonàràt kapnak.
A viràgaim szépek, ök is örülnek ennek a hüvösnek.

Aki meg akar ajàndékozni Pavarotti, TI ADORO c. albumàval, az ne fogja vissza magàt, màr ma küldje a lemezt!!!

Daniel Pennac màr jo pàr éves élmény. Nekem mindig meg kell vàrni, hogy egy könyv megjelenjen poche-ban is, mert az ugye olcsobb. Nem is ez a lényeg. Hanem pl az, hogy nem sikerül ràvenni az olvasàsra az én 16 éves unokahugomat. Màr sok mindennel probàlkoztam. Volt, hogy felolvastam, hogy aztàn kedvet kapjon. De nem kapott. Most màr nem probàlkozom, de tudom, hogy egyszer hozzà is elér a könyv. Es àlljon ez itt mindenkinek:



Les droits imprescritibles du lecteur
1. Le droit de ne pas lire.
2. Le droit de sauter des pages.
3. Le droit de ne pas finir un livre.
4. Le droit de relire.
5. Le droit de lire n'importe quoi.
6. Le droit au bovarysme. (maladie textuellement transmissible)
7. Le droit de lire n'importe où.
8. Le droit de grappiller.
9. Le droit de lire à haute voix.
10. Le droit de nous taire.

Bizet engem baromira feldob. Szerintem reggelente minden tömegközlekedési eszközön legalàbb a Carmen-t kellene jàtszani és akkor mindenkinek jol indulna a nap. Talàn a közelgö esö, a hüvös éjszaka, de baromi jol vagyok. Es mekkora ökörséget àlmodtam megint! Gyurcsàny otthonàba pillanthattunk be, amint este a gyerekeinek mond mesét. Borostàsan, pizsamàban ült egy kis széken egy igazi kislànyos szobàban. Lehet, hogy az Ezeregy éjszaka meséi tették ezt velem? Egyszer egy munkaùt alkalmàval egy olyan szàllodàban volt szàllàsom, ahol a kis éjjeli szekrényen "Les Mille et une nuits" volt a szokàsos tea/kavé/cukorka mellett. Mivel ez a kötet direkt a hotelnek készült (és csak egy vàlogatàs volt, nem a komplett mesék), ùgy gondoltam, hogy ez ajàndék a vendégeknek. Màst nem szoktam elhozni, de ez akkor annyira kellett.. Pedig mikor hosszas keresgélés utàn itt talàltunk egy szabad szobàt, a fönököm azt mondta, hogy nem egy jo hely, de egy estére megteszi, amig nem tudok a szokàsos hotelba menni. Jo vàlasztàs volt.

Ma rettenetesen sok munka volt, de sokkal nagyobb arànyban volt a rendes, kifejezetten jofej ügyfelek szàma. Meg a kibogozando papirok, amiket sokkal jobban szeretek, mint az egyszerüeket. Egy két embernek olyan szivesen megmondtam volna, hogy milyen jol esik, hogy ilyen kedves. Legközelebb megmondom.
Hiànyzik a tanulàs. Sokàig a svéd volt a szivem vàlasztottja, de a Pavarotti szàm ota asszem az olasz lesz. Es akkor az operàkat is érteni fogom. Biztosan van abban valami, hogy mennyi opera olasz nyelvü és ez szerintem abszolut pozitivan hat arra a pastaevö népségre.

Beàék még nem tudjàk, de mikor megérkeznek a nàszutrol, nem az üres hütö fogja vàrni öket. Csinàlok nekik valami finomat, még nem tudom, hogy quiche vagy rakott krumpli lesz belöle. Mivel quiche-t szerintem még nem ettek, jo lenne azt, de mivel nem ettek, nem biztos, hogy bejön nekik. Lehet, hogy maradok a magyaros rakottnàl. Beteszem a hütöbe titokban és egy szép csokor viràgot is teszek az asztalra. Olyan fura nàluk ellenörizni, hogy minden rendben van-e, üriteni a postalàdàt. Olyan, mintha én lennék a betörö. De ez legalàbb alkalmat adott arra, hogy belenézzek a hiradoba. Meg felfedeztem egy Pavarotti szàmot, ami a szivem legközepébe hatolt és addig nem nyugszom, amig ki nem nyomozom, hogy mi az.

Nem birtam ki és elmentem a bunko zöldségesem felé. Addigra màr vettem paradicsomot, uborkàt, barackot és meggyet. De gondoltam csak megnézem, hogy mit tud. Nézegetem a cseresznyét, nem volt olyan gàz, de nem is gyönyörü. De egy falusi leàny nem vàlogat. Elöttem egy nö 1/2 kg cseresznyét vett. En is kértem. Megszolal az én bunkom:
- Ne vegyél cseresznyét, nem làtod milyen szar?
- Tényleg?
- Aha, ehetetlen. Vigyél inkàbb meggyet.
- De az nem kell. Akkor viszek sàrgadinnyét.
- Nem értem, hogy miért vannak az emberek ennyire oda a cseresznyéért..
Ez a pasi mégsem olyan bunko, hanem legjobban a flegma illene rà. Tetszik. Holnap reggel visszamegyek hozzà meggyért. Mert amit ma vettem a màsiknàl màr reggel viràgültetés közben elfogyott. Megint vettem mindenfélét, most màr egy tü sem férne el az ablakban. De ez alkalmat ad arra, hogy beszélgessek a szomszédokkal. Pl a kedvenceim egy akàcfàt tartanak a gangon, alatta nö a soska a madaraiknak. Jo hazamenni.
Ki lesz festve a konyha. Jo lesz.

5 perc 33 màsodpercet beszélgettem ma reggel Marc-al!! Nem beszéltem, hanem beszélgettem! Na jo, erröl a projektrol leàllok, mert a kivitelezhetetlennél is kivitelezhetetlenebbnek tünik. A villamoson gondolkoztam el ezen. Azért jol esik, hogy jol megértjük egymàst. En taplalom az optimizmusàt, ö meg tàplàlja a nyelvtudàsomat.

Most irt Eszter, hogy vigyek fürdöruhàt is. Hàt persze! Ez a Balaton nekem màr egészen màst jelent, mint gyerekkoromban. Ma sokkal jobban làtom a szépségeit, akkor csak a viz meg az ùszogumi meg a csuzda volt a fontos. Siofoknàl màr nem olvasok tovàbb, soha. Akkor màr mindig csak a vizet, a hàzakat, a tàjat csodàlom. Tetszenek nekem azok a szàzad eleji kis villàk.

La vie rêvée des anges nem kis hatàssal volt ràm. Ez volt a tegnap esti program miutàn egy baràtnöt elvezettem randija szinhelyére. Ültünk egy tàvoli padon, hogy megkeressük az embert. Mintha mi sem történne.
- Ott van!! Ott àll az ajtoban. Làtod? Telefonàl.
- Aha. Telefonàl. De kit hiv?
- Hàt az anyukàjàt.
- Aha, és melyik anyukàjàt éppen? ...
Még nem tudom, hogy sikerült ez a randi, de szerintem legalàbb olyan jol, mint az elözö. Ilyenek is kellenek. Clandestin.