Most három cserépben virágzik nárcisz és kettőben jácint. Falun szedtem - az én drága jó testvérem segítségével - nyírfaágat és csináltam koszorúkat és egyet, ami hosszú és nem koszorú, de szépen mutat nagyon, majd megmutatom. Itt már az összes naptár februáron áll, most kezdődik nálam a boldog új év. Holnaptól vonattal járok majd munkába. Eddig autóval, másokkal, holnaptól végre újra vonatra szállok és bár így később érek haza, de olvasok majd oda és vissza is és ez is de jó lesz. Szóval holnaptól új és szép és boldog.

(a sorozat rajongóknak: volt ma már két óra szkájp randi és majd még lesz, de most szabadprogram. Jaa, ezt muszáj elmondani: az ember idejött nyáron a nagy arccal és nem győzött áradozni, hogy amerikában így a kávé és úgy a kávé. Én nem voltam kávés előtte, max egy kis instant. Mire ő jött, felkészültem és Omniát vettem, mert emlékeztem erre is reklámokból (jók ott is a marketingesek), hogy az mennyire hmmm. És ma, egy hét után kint, mit mond az uram? Azt, hogy a mi kávénk a legjobb. hehe)

a hegylejtői házat körülkeríti erdő

Valaki ezzel talált el hozzám. Ez ugyehogy jelent valamit?! Na, jól van, én is így gondolom, hogy igen.

Vannak napok, amikor felébredek és nincs semmi. Sem a fejemben, sem a szívemben, sehol semmi. Vannak napok, amikor azt érzem, hogy ma fel kellene kerekedni, egy-két kastélyt megnézni, mert én azokat igen szeretem és életem egy időszakában nagyonsokat meglátogattam. Vannak napok, amikor már reggel azt várom, hogy másnap legyen inkább. Az ilyen napok, statisztikai kimutatásaim szerint, mindig jól végződnek és majd örülök, hogy mégsincs holnap, de hát az még olyan messze van, az a pillanat. Ezekkel a napokkal nincs is baj, kell ilyen is, a baj az, hogy egyre gyakrabban jelentkeznek. Na, ez a baj.

Azt mondta az ember, aki most, mint tudjuk - lehet, hogy ezt így konkrétan nem is írtam, szóval mondom - az amerikai egyesült államokban* leledzik és ahol ő van, ott napközben is mínusz tizenkilenc van és hiába süt a nap, azért hideg van. De egyáltalán nem erről akartam beszámolni, hanem, hogy ez az ember azt mondta nekem, hogy nyugodtan használhatom az ő jómeleg zokniját, de majd ő néz ám nekem, az én méretemben, ott, ahol ő most van, az amerikai egyesült államokban, mert ezek a zoknik onnét valók. Hát egye fene, ha amerikai is, most már mit csináljak, örökké nem bojkottálhatok, pláne, hogy nem is ismerem. Egyáltalán nem. Felmerült ma, hogy mi lenne, ha a szabadságomat nemsokára kivenném. Oda. Ezt még emészteni kell, de már egyre jobban lenne hozzá kedvem. A kiváncsi természetem hajt. Majd erről még mesélek.

* direkt kisbetű. ott még nem  tartok, hogy nagybetűvel írjam őket. nem.

Ma olyan idő volt, hogy amikor még kertes házban, akkor az úgy lenne egy ilyen napon, hogy kinyitjuk az ablakokat, mert jó az idő és lemegyünk a patakpartra, ahol már világoszöld is látszik és folyik a tiszta kis patak és nincsenek jégdarabok és utána bejövünk és addigra már jó hűvös van és akkor jól megrakjuk a kályhát és jó otthon lenni és jó az egész napi levegőtől kipirult arccal tervezgetni, hogy mit hova ültetünk. Az időjárás ilyen volt. Meg az egyszer volt hol nem volt is ilyen volt. Viszont én nem nagyon tettem ki a lábamat itthonról, de jó sokat olvastam és jó sok időt töltöttem ezekkel a helyes hagymásokkal is, amik, mondtam már jósokszor, idén ősszel már a kertünkben mennek téli pihenőre.

Mikor sötét az éjszaka

árnyak között nincs külön árnyad

De világít a tél hava

jól látlak és mennék utánad
 

A reggelt várd s a délutánt

és útba igazít a lábnyom
 

Mindent árnyba és fénybe ránt

a forgás az egész világon

WS, Cantabile

Hol esik a hó, na hol? A fővárosban! Mondja a Kossuth. Itt semmi, persze. Se hó, se napsütés és ráadásul arról meg nem is volt szó, hogy az ember nélkül ennyire, de ennyire nagyon rossz lesz a szombat. Még hat hét. Negyvenkét nap. Ez több a soknál. Jóval több. Szóval szombat. Nincs hó, nincs napsütés, de azért én mégis csinálok hohescé reggelt, nem bánatoskodunk, mert az senkinek nem jó. Aztán majd megjön ám az a hó ide is!

Az ember gyapjú zokniait húztam fel, nem olyan szobazokni vagy ilyesmi, hanem normál zokni, csak meleg, már ránézésre is és amikor felhúzom, mintha nem is lenne a lábamon és mégis melegít, de nagyon, meg hát az emberé, az külön melegít. Valamint minden este szokott rajtam lenni a piros rugby pulcsija, ami szintén gyapjú. A skótok nem hülyék, megoldják a hideget. Szóval itt gyapjúkban, de mihelyst a konyhába libbenek, már tavasz van, jácint, nárciszok és ha esik, ha fúj, én falun csinálok nyírfakoszorút az ajtóra. Percenként nézek ki az ablakon, hogy vajon esik-e már a hó.. de még mindig semmi. Telet akarok vagy tavaszt? Mindennek megvan és el is jön majd az ideje.

Ha az előző bejegyzésben említett napfény elmarad és sűrű havazás lesz helyette, akkor is nagyon-nagyon elégedett leszek! Én még akarok havat!

Miután elment a tanítvány (ez a pénteki óra kicseszés, főleg vele, miután az emberem, akivel leginkább péntek este jártunk el sörözni nincs itthon és részemről jó már ez a nap is, szóval ez nem péntek, csak ma lett az), tehát miután elment a tanítvány, nekiláttam mindenhol begyűjteni a porcicákat, mert eldöntöttem, hogy úgy akarok felébredni, ahogy a hohes-c reklámok arcai. Nem tudom, hogy most hogyan ébrednek (tévé ugye nincs és nem tudom, hogy van-e egyáltalán hohes-c reklám), de valamikor úgy ébredtek, hogy besütött a nap a csilli-villi lakba. Így lesz ez itt is, besüt a nap a csillivilli lakba és én kisétálok és nagy lazán főzök kávét és adok magamnak a kedvenc müzlimből és baromira nem fogom élvezni, hogy egyedül vagyok, de legalább élvezni fogom, hogy nem kell semmit takarítanom, kivéve a lépcsőházat, de ez most meg minek jutott az eszembe, tán, hogy megtörje ezt az álom-reggel vonalat, de nem, mert azt majd jól délutánra hagyom. Szóval reggel, napfény, kávé és nagy nap, mert holnap végre képes randi is lesz az emberrel.

Levelet kaptam. Megvan a ma esti olvasnivalóm:

"mert a fooldalon volt, azert talaltam.
de mostantol majd maskor is talalom, fooldal nelkul.
mert. csakugy.
 
assam
ugyhiddel.freeblog"

a szél leverte
a vadszőlő utolsó
levelét is n i n c s

vesztenivaló
már csillagok vacognak
a hideg égen

elsötétített
szív kiket is rejtenél
üres a világ

csönd van hallani
a húsban úszó csontok
halk meszezését.

Fecske Csaba, Hallani

Akivel tegnap összevesztem, akinek beszóltam és panaszkodtam, jelentem ma sokkal jobb. Az ember ezt még nem is tudja és szerintem amiatt nem alszik most. Még azt is felajánlotta, hogy visszajön azonnal, ha nem vagyok százas és tele a fejem oda nem illő gondolatokkal. Azért ez az ember ez egy nagyon jó ember.

Öt nap alatt sikerült végre egyszemélyre is jó kávét csinálnom. Minden csak idő kérdése.

Rejtett fuvalom épül
a sötétségbe.

WS, Egészen halk

This morning very early about 1 o'clock a most dreadful Storm of Wind with Hail & Snow happened here and the Wind did not quite abait till the Evening. - A little before 2 o'clock I got up, my bedstead rocking under me, and never in my Life that I know of , did I remember the Wind so high or of so long continuance - I expected every Moment that some Part or other of my House must have been blown down, but blessed be God the whole stood, only a few Tiles displaced...My Chancel received great Damage as did my Barn - the Leads from my Chancel were almost all blown up with some Parts of the Roof - the North West Window blown in & smashed all to pieces. - J. Woodforde 

Ma pedig ez jött meg. Múlt csütörtökön rendeltem, szintén bookdepository-s és ma reggel hozta is a posta. Egyszerűen imáádom. Maga a könyv külleme is szép és bent pedig, ami az én képemen itt kicsiben nem látszik: "A Year in the British Countryside". Ha már élőben nem (egyelőre), akkor könyvön és századokon keresztül járom be.. 

én annyira, de annyira, de annyira ennék most pirosribizlit!!

Amikor kicsi voltam és sok Weöres Sándort olvastak nekem és tanultam én is, akkor még élt Weöres és kristálytisztán emlékszem a napra, amikor az újság megírta, hogy meghalt Weöres Sándor (múlt pénteken volt 21 éve). Na, de nem ezt akartam mondani, hanem azt, hogy gyerekként nem foglalkoztatott soha, hogy akit éppen olvastam az most él még vagy nem, sőt gimiben sem jutott eszembe, hogy akkor én most de írnék Zolának, hogy bonjour, nagyon tetszenek az írásai, csak így tovább. Amikor elmentem Zola házába már huszonévesen, akkor azért valahogy ott volt bennem és próbáltam vele földönkívüli-lelki kapcsolatba lépni egy köszönömöt mondani. Nálam is eljött egy kor, amikor tényleg fontossá vált az író személye és egyáltalán nem a kötelezően megtanult életrajzok meg belemagyarázott verselemzések miatt. Sok kortársat elolvasok, de nem jutott még eszembe, hogy írjak is nekik, mondjuk egyszer Ulickaja, de aztán elvetettem. Viszont most itt van a Tóth Kriszta. Na, neki tegnap írtam is, mert nálam egy szintre lépett Weöres Sándorral. Jó, ha tudja. Bár ezt pont nem írtam bele a levélbe, de örült neki és írt is vissza, aminek meg én örültem, de én alapból minden írásának örülök és most eldöntöttem, hogy annyi időt töltök vele, amennyit csak tudok.

Hát így telnek szingli napjaim, fura-mura gondolatokkal, életekről is.

Mosott már ki valaki valaha teafiltert mosogatógépben? Most már igen. És a filter szépen egyben volt, gondolkoztam, hogy újra használom. Igen, ez is az egyik jele annak, hogy marhasokat aludtam és teljesen kipihent vagyok, készen minden tettre. Ma embernek szurkolós napom lesz amúgy, mert reggel, mint annyi más rabszolgatársunk, ő is megy dolgozni. Ma én legszívesebben megint kertészeti munkatárs lennék, de nem téli kertészetben, hanem tavasziban, úgyhogy, mínusz lévén, most mégis megteszi nekem a meleg iroda.