Mindig mondom én, hogy támogatom az interneten történő vásárlást. Eddig minden rendelésem teljesen rendben volt, zsákbamacska árussal nem szoktam szóba állni, szerintem azt amúgy is ki lehet szúrni. Amikor az ember kis faluban lakik és a legközelebbi város is jó messze van, akkor jöhet a könyvrendelés fotelból és újság előfizetés a kerti padról.. Aztán amikor az ember városba költözik, egy olyanba, aminek szép fekvésén kívül nem sok jó oldalát tudná felsorolni, amikor minden boltot körbetelefonál, minden fűszálat megmozgat és rájön, hogy ha akarná sem tudná a helyi válallkozókat támogatni, akkor megint marad az internet. Így rendeltünk pontosan hat napja az ebayről, nagyamerikából. Ma meg is érkezett a pakk. Hibátlan. Pontosan az, amit kértünk, amit itthon két hétig kerestünk, de nem találtunk vagy ha megtaláltuk, akkor jó drágán. Na, akkor most már megvan minden hozzávalónk és nemsokára majd tőlünk is lehet rendelni :)

Most meg egy dalban valami olyan hülyeséget énekelnek, hogy sometimes in my darkest thoughts I wish I'd never learnt what it is to be in love and have that love returned, de mondjuk mindegy, mert ilyen nyálas dalokat amúgy sem szeretek és többet nem is fogom meghallgatni.

Azt hiszem, hogy ez a Weöres már volt, de most újra lett, ma reggel kaptam, a legjobbtól.. Mert most kicsit nem minden olyan, mint amilyennek hosszú hónapokig elterveztük, de majd megint minden olyan lesz, sőt annál is olyanabb! Egyedül a hülye optimizmusom nem tud elhagyni; ez mondjuk az én marhanagy szerencsém.

Weöres - Akik megtalálnak

Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.

Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.

Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.

Keresem azt, aki enyém:
ő is keres majd. Megtalál.

Van a haztartasunkban valaki, aki vasalas utan a vasalo zsinorjat gyonyoruen felcsavarja, mintha uj lenne. Remelem mindenki kitalalta, hogy ez a valaki nem en vagyok. Ehh.

Tegnap könyvespolcot szereltem (míg az ember angolozott) és majdnem kiugrottam miatta az ablakon, de főleg a fölösleges időráfordítás miatt, ekkora egy szar tákolmányt, szóval idő, amiből kevés és felébredek hat előtt megint, de már nem olyan egyszerűen mászom ki az ágyból és nem könnyű szívvel ülök le munkálkodni, mert szívesen maradok egy takaró alatt az emberrel. Szeretem csinálni, amit szeretek csinálni, de arra jut a legkevesebb idő és nem értem, hogy ez miért van. Csak ne nyafogjak, mert azt nem is szeretem. Sem csinálni, sem hallgatni.