|
tu vois, je t'aime comme ça...
|
|
vica|21:51 |
|
Most már a farmról hazajövet is sokáig van világos, kivéve, ha nem felhős. Itt vagy letépi a fejemet a szél vagy ha nem fúj, akkor olyan felhős, hogy éj sötét van. Csináltam tojásból vacsorát, ami azért érdekes, mert én nem szeretem a tojást tojás formájában, de néha (évente kb egyszer) kifejezetten rámjön. És van olyan szerencsém, hogy a mama több, mint száz tikja jól tojik most éppen és nekem is tojnak, csak én nem vagyok erre annyira vevő, télleg igen ritkán, max főzéshez. De most jön a Húsvét és akkor aztán ide nekem mindet, mert lesz színes és egy csomó kaja ötletem van.
Na, mi a fene, tervezek.. hja, nem vagyok folyton depressziós, leginkább csak vasárnap szoktam az lenni, de tegnap sikerült viszonylag elég kevés bőgéssel megúsznom. A francse tudja, hogy mi ez, mert ez nem én vagyok, tökre nem. Utálom amikor ilyen vagyok.
Jelentem, ma lesz az utolsó randim szoknyással, szkájpos randi, mielőtt találkozunk mához pontosan két hétre! Már asszem a repülőn fogok ülni, de ezt most fejből nem is tudom, viszont a héten már be fogok tudni csekkolni és ez a dolog egyre izgalmasabb. Volt idő, amikor untam, de nagyon és akkor kész vége, ne írj és ne akarj megismerni soha és ami a szívemen, az a számon és hát ez nem volt kellemes. Neki. De most, le is kopogom, teljesen okés minden, sőt!
És igen, lehet kérdezni, hogy én ennek ellenére a depresszió gödrébe tudok esni, de akkorát, mint egy ház? Ebből nekem kell kimászni és tényleg nincs köze ehhez sem pasi hiánynak, sem jó időnek, sem kert hiánynak - mondjuk annak talán...
|
|
vica|18:47 |
|
A tündérek birodalmából érkeztem ide.
Ide, a sárkányok, boszorkányok,
gyötrelmes hétpróbák
világába,
és már nincs hova
hazamennem.
Boda Magdolna, (vissza)
|
|
vica|10:17 |
2009. március 29., vasárnap
|
Van ám bé tervem is arra az esetre, ha nem úgy sülne el a két hét múlvai találka, mint tervezzük mi azt most. Persze, hogy nem így indulok neki, hogy rögtön a bé tervet dolgozom ki, de egy volttól sokat tanultam olyanokról pl, hogy hogyan nem szabad, hogy az érzelmeink irányítsanak minket, hogy a váratlan dolgok azért ne minden esetben érjenek minket túlváratlanul. és a többi. Eléggé agyamentnek gondoltam, mikor előállt ilyenekkel, de annak már idestova tíz éve és nálam is történt már azóta fej lágyulás benövés. Ha nem is túl sok. Szóval van bé terv. De én most az a-t várom, ezerrel. Már csak tizenötöt kell aludni, vagyis holnaphoz két hétre és már most tiszta ideg vagyok, de a szónak a legpozitívabb értelmében.
|
|
vica|21:07 |
|
Elég fáradt voltam már a leltár után a farmon, nem sok tartott vissza, hogy ágynak ne essek utána. Azért nagyobb volt a friss levegő, felfedező vágy és szabaaadban ereje, szerencsére. A többiek medvehagymát szedtek, én körbejártam a régi malmot - álom hely. Ha lenne annyi pénzem, amennyi soha nem lesz, akkor már ma az enyém lenne. Hatalmas kert, tele nárcisszal, hunyorral és medvehagymával; öreg fákkal és ott a patak. Most már jó lenne elhozni ide a bringámat, hogy pár perc alatt ki tudjak érni a városból, ilyen csoda helyekre. Addig meg, ez van, most még nyomom az ágyat - lusta vasárnap. Ha lejárt a mosógép, felmegyek a Botanikus kertbe.
|
|
vica|8:55 |
2009. március 28., szombat
2009. március 27., péntek
|
Öt óta nyitva az ablak. Nem fúj a szél. Kel fel a nap. Nincsenek felhők. Vannak madarak. Meg pillangók. Jó sok. Tele velük a szoba..
|
|
vica|5:21 |
2009. március 26., csütörtök
|
Valahol
a
mélység
ott
kezdődik,
hogy nem tudom:
sírjak-e
még
vagy
nevessek
már
magamon...
Juhász Mariann, Valahol
|
|
vica|15:17 |
|
az első csomag már úton..
|
|
vica|9:50 |
2009. március 25., szerda
Minden reggel elhatározom, hogy na, most jól megírom Lobonak, hogy képzeld, végre, már jó az idő. De azóta sem. Na, mondjuk napsütésre vártam, azt meg is kaptam, de havat nem hiszem, hogy sokan kértünk. Hideg van. Ma reggel a még megmaradt Őrség képekkel ébredtem és vágyom oda most, mostazonnal, de közben pedig már egy Balaton-felvidék hosszú hétvégét tervezek, bicajjal, rövidnadrágban. Azért rövidtávú terveim is vannak ám, a hétvégén malmokat látogatok majd. Egyedül hát..
|
|
vica|6:06 |
2009. március 24., kedd
|
Tisztára olyan ez az egész, mint amikor leadtam a szakdolgozatot. Meg kellett volna könnyebbülnöm, de mégsem ment azonnal. Azért itt más, mert nem akkora a tét, vagyis francokat, egészen más a tét. Voltam megnézni az eredményt, nem vagyok százezer százalékosan elégedett, csak kilencvenkilencezer százalékosan, de annyi pont kell. Tanulnom kell még a szerkesztgetést, az nyilvánvaló. Ha pedig egy nyomda felvenne tanoncnak, azt hiszem, hamar megszeretném azt a munkát. Fura dolog a képeket papíron látni, igazi papíron. Mint a nagyok. Majdnem. Elkészültek az első képeslapjaim, juhé!, de már nem is rajongok értük annyira (de, azért igen ám!), mint tegnap, mert már tele a fejem új ötletekkel és alig várom, hogy azok is napvilágot lássanak, aztán utána a még újabbak.. De legalább hajt. Valami. Féle. Valami felé.
|
|
vica|17:02 |
2009. március 23., hétfő
Ma megjött a Country Living, de ki sem nyitottam még! Na, figyelitek?! Először is azért, mert angol földről nem csak újság, hanem egy csinos magyar leányzó is jött, bezony! Kaptam tőle rengeteg teát, angol tea, persze, mert mint tudjuk, elég rendesen tea termő vidék - viccen kívül, hozta a kedvencemet; ő pedig kapott vacsorát, amit nem is merek minősíteni, elvégre egy cordon bleu-nek enni adni.. na, nem is ragozom, mert ebből úgysem jövök ki jól. Kaptam tőle mást is, Faludy - Test és Lélek, amitől oda és vissza és már tudom, hogy ma ezzel bújok ágyba. Valamint megy még a mosógép és félve várom, hogy az alsó szomszéd, aki egészen véletlenül a házmester, mikor jelenik meg. Ezen kívül meg még fabrikálok ügyességeket, ami még titok. És közben félig meddig email randim van, hogyne - pontosan három hét múlva leszáll a repülőm!
|
|
vica|21:35 |
2009. március 22., vasárnap
2009. március 20., péntek
|
Na, frankón megint feltaláltam a spanyol viaszt. A gond velem az, hogy kurvasokat vagyok egyedül. És rájöttem, hogy ezt nem kellene. Heuréka! Munkahely oké, persze ott fizikailag nem egyedül, na de inkább ezt ne is soroljuk ide. Hazajövök. Tanítvány vagy vacsora gyártás. Vagy felugrik valaki, ritkán. Én sem ugrabugrálgatok. Uszodában csak a hosszak. Az estéim úgy telnek, hogy embert nem is látok, számat ki sem nyitom. Hát ez van, maganak kevertem ezt így, de legalább rájöttem, hogy min kell azonnal változtatnom. És ehhez az égvilágon semmi köze annak, hogy van-e pasim vagy nincs. (amúgy meg nemsokára lesz és jövőre férjhez fogok menni, kész passz).
|
|
vica|20:48 |
|
Gondolom mindenkinek van egy olyan bármi, amihez menekülhet, amikor elég, amitől aztán minden jobb lesz, egy pillanat alatt, varázspálca, hókusz-pókusz. Nekem az egyik WS és most már kezdem kedvelni Károlyi Amy-t is, az ő párját, bár nem szeretem, hogy nem engedte oda temetni, ahova Sanyi szerette volna. (Csöngére). A másik nekem a Zemplén nyaralásunk, az aranyhelyezett volttal. Imádom az Őrséget és a Balaton-felvidéket. Zemplén pedig egy egészen más kategória. Ránézek a képekre és végtelen nyugalom száll meg, minden képre helyére pontosan emlékszem, és érzem a belőlük áradó illatokat és hiányzik az az idő - egyetemista, gondtalan, pénztelen és boldog évek.
Hetek óta valami furcsa halál érzésem van. Nem tudom mi, de egyszerűen félek és nem tudom, hogy mitől, nincs semmi okom, senki olyan rokon vagy ismerős; egyszerűen csak elkap valami barom érzés, pedig senki nem kérte, hogy támadjon rám teljesen váratlan pillanatokban.
|
|
vica|18:02 |
|
Sírkő legyek? hej, unalmas!
Hegyek orma? hej, hatalmas!
Utcakő? hisz rám taposnak...
Vesekő? az orvosoknak?
Szobor legyek? ledöntenek,
azzal tán, hogy kiöntenek...
Parittyakő? olykor csábít, -
s ha tudnám, hogy jó sokáig,
örökkétig egy-egy Dávid
röpítene - Góliátig!
Páskándi Géza, Kő-dilemmák
|
|
vica|11:02 |
|
Hivatalosan is vége a télnek. Ágyő. Végre nem hóesést látok az ablakból, hanem napfelkeltét. Jártam tegnap megint egy nagy kört, de erdőbe felmenni már késő lett volna, de csak azért, mert nem sötétben akartam volna ott kolbászolni. Ez marad holnapra. Ágyő tél. A fogasra pont tegnap néztem rá, hogy ejj, mennyi kabát és hogy vajon mikor pakolom el őket és még az is eszembe jutott, hogy egyszer majd eljön a nap, amikor helyet kell csinálnom más kabátainak, ruháinak, gönceinek. Ezt a napot is pont annyira várom, mint vártam ősz vége óta a tavaszt.
|
|
vica|5:48 |
2009. március 19., csütörtök
|
Ez a dal nekem annyiranagyontetszik, hogy mindenképpen fel szerettem volna tenni. Nem azért, mert a kedvemet tükrözi, mert egyáltalán nem, sőt! Egyszerűen csak iszonyatosan szép. Nekem.
|
|
vica|20:05 |
|
