reggel gombászni és erdőt járni voltunk

 

délután pedig többek között

 

a még mindig felújítás alatti fertődi Eszterházy kastélyban

 

Jól elfáradtunk a sok jó friss levegőn. Ebédre gombát ettünk gombával, a reggeli szedés egy apró kis részét. Kaptunk délután mamánál almás-mákos és diós rétest, a kandallóban a tűz ég, már csak én nem vagyok ágyban, de ez már csak öt percig lesz így. Szombat este, öregesen, de olyan jó ez. Elképzelem, hogy hányan készülődnek most buliba.. nem adnám az estémet semmiért oda.

Gyerekkoromban hintázni szerettem volna,
de mindig akadt másik gyerek,

aki mégjobban szeretett hintázni, mint én.
Ezt értsétek meg, tülekedők!
Csak a hintának mindegy, hogy kicsoda függ rajta.

 

WS, A vágy fokozatai

Harmadszor megy a mosógép. 5 után értem haza. Két tanítvány között még teregetni is volt időm. Vasalni? Ááá, arra nem. A kupac minden mosás után nagyobb. Közben fürdő takarítás, lájtos kaja készítés. Felhívtam aput is. Imádom. Mondtam már? Olyan nagy szív, olyan jó humor, olyan laza-vicces-komolyság, hihetetlen. Az volt a legnagyobb gondja most, hogy a múltkor még egy szál virágot sem adott nekem, pedig legalább úgy illett volna. De hát nem is volt teljesen biztos benne, hogy aki jön majd hozzá, az tényleg a lánya lesz. Hiába kérdezem hogy van, mindig csak azt mondja, hogyan lehetne, amikor már vagyok neki. Mi lehet az ember, ha nem boldog?

Végre megérkeztek a könyvek és le a kalap az Amazon előtt. Igaz, hogy elsőre nem tudták kiszállítani őket a mi kis falunkba, de most a munkahelyemre kérettem őket és minden simán zajlott. Máskor is rendelek tőlük, persze a kiszállítás nem kevés, de mivel ezek nagyon le voltak árazva, még így is bőven egy áráért megkaptam a kettőt. Csupa jó dolgok történnek, folyamatosan. Először az apu. És azóta folyamatosan. Például tegnap írt nekem egy lány (anyuka) kinek blogjának olvasója lettem pár hónapja és szimpatikus meg minden, hát azért is járok vissza az oldalra. Jött tőle email, meglepődés, csodálkozás és nagy öröm. Azon kívül Corinne is rendben van már a szakítás után, szerencsére. Nehéz innét messziről vígasztalni, lelket önteni belé. Próbálom, igyekszem, de nem egyszerű.

 

Eljött (végre) az az idő, amikor már legjobb lenne otthon, nem pedig dolgozni. Pedig én tényleg szeretem ám a munkámat. De most jó lenne mondjuk őszi takarítani vagy csak simán bringázni, az erdőt járni, barátnőzni, elutazni végre a fővárosba.. Már nagyon érik. Azért remélem, hogy a vonatra várva nem török ki könnyekben, mint a bécsi reptéren. Ezt már ne is emlegessük. Már csak kettőt kell aludni és hétvége és jön Panka és az egyik kívánsága a a fertődi kastély, azon kívül bringázás (kaptunk kölcsön!), séta, mama, csak úgy lenni, itt falun. Amit csak a vendég kíván!
Katának ígértem látogatást, Orsi, Edi.. nem is sorolom. De szerintem most mindenki megérti, hogy most van egy sokkal fontosabb dolgom: bepótolni sok sok évet. Elmesélni apukámnak, hogy jártam zeneiskolába, hogy volt ám szerelmi bánatom is, hogy mennyit utaztam, hogy mit szeretek olvasni, hallgatni, enni, inni.. És vice versa.

Az ember megjött és azt mondta: nyúl, olyan jó itthon. Én is tudom értékelni, hogy a szarvasok visszavettek a tempóból. Most olyan itt nálunk, mint egy igazi családi este. A vacsora is készen volt, mire megjött. Most kint ül a konyhán, a gyertyát nem fújta el, de remélem a sok papírja nem gyullad meg.. Már megint felűlmúl engem, hanyag hivatalos papírok iránti hozzáállásomat. Ma megint egész nap az "új" családomra gondoltam, fel akartam hívni aput, de most tudnám csak, most meg mág későllöm, holnapra hagyom. Amit ma megtehetsz, nem? De közben meg arra gondolok, ha ennyi évig éltünk, akkor ez a pár óra már, ide vagy oda. Van egy csomó tervem, majd kiderül, hogy más is jónak találja-e őket. Még csak pár napja tart, de én oda vagyok az apukámért, totálisan. Egy csomó mindenben rá hasonlítok, de lehet, hogy ezt még nem tudja, csak én jöttem rá. Már tudom, hogy mikor van a születésnapja, meg hogy kedvence a Rolling Stones.  

Azt mondja az egyik vendég, hogy a szarvasbőgés az nem bőgés a vadásznak, otthon.. Na ja. Megerősítem. Viszont röhögnék, ha pont most jönne össze. Meg persze örülnék is. Kaptunk babaruha ajánlatot, már több helyről is, ideje lenne elcuccolni őket, nem igaz?

Eljött a nagy nap és nagyon boldog vagyok, most úgy érzem, hogy az életben több már nem is kell, hogy ez a nap sokáig tartson, de legyünk ésszerűek, még sok nap és év áll előttünk. Szép idő volt, kedves és boldog emberek, sok nevetés és örömkönnyek. 22 év után most először találkoztam apukámmal. Még kimondani is furcsa, de most már mondogadhatom, bátran és büszkén. És boldogan. Köszönöm mindenkinek, aki segített ebben, Gizi néni és Gyöngyi, két nyomozó és szövetkező nő!

Na tessék, meg is érkezett az októberi Country Living, csudajó ez a mostani szám (is). Most lenne jó a kertben, nyugágyban, plédbe burkolózva. De már péntek, ez lesz nemsokára, talán. Ha hagyják. A hétvégén nagy dolog készülődik, amiről nem is beszélek. Még. A maradék tulipán és nárcisz hagymákat ültetem még el; hirtelen olyan sok lett belőlük, pedig a tulipánvilág+édenkert nyereményem még meg sem érkezett. Panka viszont érkezik egy hét múlva. Plédet kellene vennem, legalább kettőt, barnát és zöldet szeretnék; meg kancsókat, köcsögöket, tálakat. Hely már nincs, de remélem, hogy egyszer majd lesz.

Őrzöm azt az álmot - este
volt, amikor vártalak.
Még csak itt-ott ékítette
zsenge zöld az ágakat.

 

A bíbor fényzuhatagban
a fasor a tó felett
álom-tájra, foghatatlan,
árny-világba vezetett.

 

Mit adott az annyi bájjal
hamvas édes ifjúság?
Nem ő zúgott viharával
verseimen át meg át?

 

Álmok zúdulnak szívemre,
szívemben a tűnt idő,

az a tópart, az az este,
az a szélfútt keszkenő.

 

Alekszandr Blok,  Tizenkét év múltán
ford: Lator László

Az ember most meg azt mondta, hogy megváltoztam, mert már nem olvasok Country Livinget. Szó se róla, kicsit háziasszonyosra vettem a figurát az utóbbi napokban, de ne higyje azt, hogy el tudnám hagyni kedvenc lapomat.

Most először életemben fogtam a kezemben három focilabda méretű pöffeteg gombát. A fiúk szedték, én meg rántsam, ez a kérés. Kérés volt még egy gombakrém leves is, hát lett az is. Abba vargánya került, de az idén még szerintem majd csak most kezd nagy számban megjelenni, azt várom, szárítva szeretem eltenni, az ember fagyasztva is. Kezdek leengedni. Rég láttam Sanyi bácsit (ember hívja így WS-t), nem is állok neki nyafogni, hogy mennyi mindenre nincs időm.. Hogyan képesek egyes emberek unatkozni? Nem egy olyan fiatalt ismerek, akik végig unatkozzák a hétvégét, nem találják fel magukat, utálnak otthon lenni, de mégis az utálatban szenvednek. Üres emberek, vannak ilyenek. 

Hétre már készen voltam. A porszívózással, a felmosással. Pár oldal Vaszaryval, (Nádas Péter Bibliája után egészen más vizekre eveztem, Monpti is letehetetlen, de valahogy máshogyan; bejön, de a Nádas közelebb állt hozzám), Maszat kint, egy nagy csontot kapott, nagy a csönd. Reggelihez előkészítve, de mivel lassan indulnom kell a munkás életbe, nem hiszem, hogy az embert meg tudom várni. Kifogott egy senemlátsenemhall embert, mire lesz ebből szarvas?

Még ma reggel is egy tegnap esti műsoron jár az agyam, mr1-ről (soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer magamtól kapcsolok a kossuthra, bocsánat, mr1-re), szóval a különböző oktatási módszerekről esett szó (leginkább a Zsolnay-t beszélték ki), kár, hogy azt hiszem délelőtti adásból válogattak és nem tartott mondjuk egész este. Ilyenkor mindig visszagondolok a pepsi tanáraimra (ped-pszich), mert ők voltak azok az emberek az egyetemen, akiktől a legtöbbet tanultam. (színes saját jegyzetek, flancos kivetítők, power pointok nélkül..)

Pizza volt gazdagon ma vacsorára és majd holnap ebédre, ha az ember nem jár rá éjjel.. Egy többmintszázkilós embernek azért nem könnyű főzni. Volt, hogy éppen vacsorára elég lett, de neki rosszabb, mert akkor másnap ebédre keresgélhet. De most már azért eltalálom az adagokat és persze igyekszem odafigyelni, hogy ne vigyen be egyszerre túl sokat. De mivel sokat mozog, azért nincs nagy vész. Ma én is végre bringával tudtam menni (mert ősszel a legjobb tekerni), de jönni már nem, a szakadó eső miatt. Most elérek mindjárt az ágyig és akkor fogom a soros könyvet és álomba olvasom magam. Elég volt a mai napból.

Nagyon gyorsan telnek a napok. Hajnal, ember el, én csak ébredek, puszi, visszaalvás, reggel, én kelés... egész nap oda, főleg ha van szarvas, akkor én is el, ember kéri csináljak képeket. Az én vad emberem már csudára odavan érte, hogy máris láthassa a képeket, a szarvasokat. Küldi emailben, menti gépre. Merengő pillanataiban végignézi őket. Mindegyikre emlékszik, évekre visszamenőleg, ami nekem száz, hogy nem menne. Szóval eltelik a nap. A tulipánok nagy része már a földben várja a hideget, hogy aztán gyökeret tudjanak ereszteni. A másik részük pedig majd ládákba, edénykékbe kerül, meg karácsonyra is hajtatok, ha sikerül. Mamánál is besegítek most, íriszeket ültetünk, rengeteg van, kapnak páran új helyet, a diófa alatt, ahol más már nem nagyon marad meg a nyári lombkorona árnyéka alatt. Így tavasszal, amikor még minden majdnem kopár, lesz sok írisz szín ott. Telnek a napok, a könyvek halmozódnak, de majd nem lesz kint teendő és akkor sokkal több idő jut rájuk is. Panka érkezik két hét múlva, addigra szerzek egy bringát neki (falubeli olvasóim, kinek van egy kölcsön?), jó időt rendelek addigra.

 

Még mindig fáj, hogy nem jött össze az utazás (csak és kizárólag miattam), de Corinne-al megbeszéltük, persze, mit lehet ezen megbeszélni? Küldöm neki ezeket itt.  

 

Pour CORINNE 

Zemplén, 2005

Nem tudtam elutazni. Elmagyarázni sem tudom azt az érzést, amit már a tranzit váróban éreztem. Bőgtem, szar volt. Itthon vagyok és ez most mennyei. Reggel kimentem az emberekkel begyűjteni az elejtett szarvasokat, jó levegő, ismerős színek, ismerős fák, ismerős arcok, ismerős illatok. Valami megváltozott a reptéri röpke egy órás tartózkodásom óta. Nyugodtság, béke. Napos ősz, melengető. Az emberrel együtt ebédeltünk, Maszattal sétáltunk, hoztunk haza dísztököt. Itt lent pedig egy kép, melynek lehetne a címe (nem rendeztem el semmit itt): vadászat előtt és után. Kávé, majd pezsgő.

 

(Az ember szerint furcsa vagyok, mert olyan bújós lettem, meg nyugodt meg olyan bubujgatós, aminek persze ő nagyon örül, de én is ám. Talán most lenyugszom végre és megtalálom régi énemet.) 

Azt már nem is mondom, hogy az Amazon írt, hogy nem tudták kézbesíteni a könyveimet, visszakapom a pénzemet. Semmi mégegyszeri kísérlet, esetleg egy telefonszám, hogy egyeztessünk egy új kiszállítás reményében, ááá. Emailre sablon emaillel válaszolnak, nem kell. (szerintem nem volt szállítási kísérlet, de ezt nem hangoztatom, mert olyan címre kérettem, ahol mindig van valaki és eddig minden csomag odatalált. na.)