Nem szaporítom a szót, mert folyik már a habos fürdővizem. Csak el kell mondanom, hogy most jöttünk haza (2 tányér kocsonyával és egy halom naspolyával felpakolva) attól az embertől, aki itt a faluban a legkedvesebb a számomra és akit a legtöbbre becsülök. Mindig kapok tőle kecskesajtot is; igazi paradicsom az a hely.

Ezt a könyvet én rongyosra lapozgattam anno. Most, hogy a srácoknak keresgetek, előkerült ez az emlék is.  Imádtam. Vagy még annál is jobban. Olyan kedves és fura érzések törnek elő. Az öcsém kedvence a Világ Leggazdagabb verebe volt. És ezek még mind megvannak, a mamánál. Elő is keresem őket.

Marék Vera, Kippkopp a hóban
Marék Vera, Annipanni hull a hó
Bartos Erika, Bogyó és Babóca

Ezeket küldöm el Barnának, Zsombornak és Gergőnek, de még nem döntöttem, hogy melyiket hova. Most magamnak nem veszek semmit, mert születésnapra könyvutalványok repülnek hozzám.. hmmm .. azt már kivárom.

Egy szépséges kuglófsütő, nem plasztik és nem szilikon és nem ezek az ultramodern konyhai cuccok, az nekem nem jön be. Van egy szépem, igazi osztrák, porcelán, eltört(em). Ahhoz keresek hőálló ragasztót. Ha nem lesz, a Jézuskával hozatok majd egy új sütőt. Aztán meg egy diótörő. Olyan igazi katona. Piros uniformisban. Azt Bécsben fogok nézni, amikor az emberrel egy egész napot ott fogunk tölteni, Christkindlmarkt-al összekötve. Ott egészen biztosan találok kedvemre valót. Szeretem megismerni, hogy más országokban hogyan is van, milyen dekoráció kerül fára, ajtóra, ablakba, milyen karácsonyi vacsora kerül az asztalra. Megkértek, hogy a céges újságba írjak egyet a magyar karácsonyról. Ha minden jól megy, lesz ott még angol, ír, dán, francia, holland, belga, cseh, lengyel, német karácsony is. Kiváncsi vagyok. A magyar karácsony nekem a világ minden táján hiányozna, de ezt két évvel ezelőtt még nem így gondoltam. Ja, a listámat majd még bővítem. A kivánságlistát. Nem az ablakba teszem ki, hanem ide. Szóval kuglóf és diótörő. Ja, és egy igazi teapot. Olyan teapot formájú. És nem színes, hanem egyszerű. Aki ismer, tudja.

Felhívott a mama, hogy csomagom jött. Mondom miféle úgy mégis? Azt mondja, valami könyv lehet, annak nézi. Meg különben is, mi más?! Ajándékot kapni egy angyaltól, az az igazi. Egy olyan ajándék, amire nem számítasz, amire nem vársz, levett a lábamról. Én is sokat gondolok Fruzsinára, olyan nagyon egyedi és különleges lány és olyan jókat szoktunk beszélgetni. Még Budapesten. Meg még Veszprémben. The Secret Garden jött tőle, ez a második példányom, de őrizni fogom, mert ez az egyik legkedvesebb és a legnagyobb megtiszteltetés és öröm, hogy pont ezt küldte, hogy erről én jutottam eszébe. Köszönöm Fruzsi!

A Cini-cini muzsika már a tizenhetedik kiadását éli. Gyorsan fellapoztam az enyémet, gyerekkorom egyik legkedvesebbjét, ez hatodik kiadás. Ebben vannak jegyzetek, kivágott tépaló, mikulás verseknél a versszakok mellett írva: Edina, Klemi, Vica. Egy - egy négysoros versszakot kellett csak megtanulni, de akkor nekünk ez a világ legfontosabb dolga volt és büszkén álltunk ki, szavalni.

Ez elment vadászni, már kora reggel, nekem meg meghagyta, hogy az ágyból nem mozdulhatok. Egy gyötrelmes fejfájás azért még nem a világ vége és amúgy is jobb már, szóval nekiláttam az első adag mézesnek. Kár volt kakaót tennem a tésztába, mert így nagyon barna lett, de büszke vagyok rá, hogy egy adag sem égett el és mindegyik szép formás. Ebből lesznek dekorációk itthon és a munkahelyen, ma már nem, de holnap cukormázba öltöztetem őket. Lett szív, csillag, fenyőfa és harang. Beugrott az Öcsém is az előbb, egész eddig szépen sütött a nap, olyan jó most itthon. Nemsokára tanítvány, de utána szigorú pihenés, Szonyecskával.

Sometimes                   all I need is the air that I breath. Full stop. És semmi más.

"Nem egy deszka túlélte már, hogy szöget vertek bele." by a munkatárs

Tavasz van, tavasz van, miért is? Ma reggel, mikor bezártam az ajtót, akkor láttam, hogy a krókuszok már megmutatták magukat. Mi lesz velük? Lassan lesz hóvirág is? Engem kicsit megzavar és megzakkant ez az idő. Legyen már hó és minusz és kész. Rend a lelke mindennek vagy valami ilyesmi.

A Szonyecska magyar kiadásának borítója is nagyon tetszik, de ez még jobban. Szeretnék többet tudni arról, hogy ez hogyan is van.  Ki választja, hogyan, látja-e az író, miért nem lehet minden kiadás (nem első, másodikra gondolok, hanem országonként és kiadónként) borítója egyforma?  

Sötét van reggel, amikor felébredünk 5 körül. Sötét van délután, amikor 5 körül hazaérünk. Nyáron ilyenkor még akkor kezdődött a nap, most meg ilyenkor már fáradtak vagyunk és csak lapulni akarunk, a meleg szobában lenni, korán vacsorázni, hamar a takaró alá bújni. Ennek is megvan a maga gyertyafényes szépsége. A mai napnak pedig van egy része, amihez nincs kedvem, de mégis megteszem; de mikor fogok leszokni arról, hogy olyan dolgokat cselekedjek, amikhez semmi, de semmi kedvem. Megteszem mások kedvéért, ebben ez a szép. Talán.

"Did you ever see a squirrel turning in a cage? and another squirrel sitting philosophically over his nuts? I needn't ask you which of them looked more of a fool."

Ez elment vadászni. Már egy órája. Én pedig abban reménykedve, hogy a mézes tea segít valamit a fájó torkomon, nem aludtam vissza, hanem könyvvel, teával bújtam az ágyat. Tegnap délelőtt Anikóval egy jókis Sopron kört tettünk, mondtam is az embernek, hogy persze nem költöttem sokat, de már van pár karácsonyi ajándék.  A legnagyobb öröm három mezőtúri tál volt (az egyik a karcolt szarvasos, a másikat az oldalukon nem látom), amiből csak egy lesz ajándék. Már rá is bólintott, az ember, hogy a másik kettő tetszik neki, áldását adja.
Ma délelőtt erdő kört szeretnék tenni, mindenféle ezt azt gyűjtögetni, remélem erre is áldását adja az emberem.

Már csak ötöt kell aludni és Budapest. 

Amours toujours

de Christophe Chevrolais

L'amour va de soie,
En descente de lit,
L'amour va de joie,
En mélancolie.

L'amour va de toi,
En petits gris-gris,
L'amour va de loi,
En petits délit.

De flux en refus,
L'amour va et vient,
Un jour on le tiens,
Un autre il n'est plus.

L'amour va de foi,
En douce herésie,
L'amour va de roi,
En affreux chéris.

L'amour va de noix,
En coques pourris,
L'amour va de Troie,
En Abyssinie.

De flux en refus,
L'amour va et vient,
Un jour on le tiens,
Un autre il n'est plus.

L'amour va de choix,
En petit non dits,
L'amour va de moi,
En affreux répits.

L'amour a de quoi,
Faire perdre l'envie,
S'y prendre á deux fois,
Avant de dire oui.

De flux en refus,
L'amour va et vients,
Un jour on le tiens,
Un autre il n'est plus.

L'amour va de soie,
En descente de lit,
L'amour va de joie,
En mélancolie.

C'est devenu mon number 1 Christophe, merci!

Will O'The Mill: The Novels and Tales of R. L. Stevenson. Vol. VII. Nem tudtam, hogy kétnyelvű, azt hittem, hogy csak magyar, de nem, angol is. Kiváncsi vagyok Stevenson egyéb műveire is, azon kívül, hogy imádom a verseit. Na igen, könyvesbolt nincs a közelben, de az internetes vásárlás ide is elér... Lassan minden héten, van, hogy kétszer is, megjelenik a futár, könyvekkel megrakodva. Az nem jó ebben csak, hogy nem tudom lapozgatni, megfogni, megillatolni a könyvet, így olyasmit szoktam rendelni, amit legalább egy kicsit ismerek már. Ajánlom mindenkinek. Bookline. Ők az igazik.

Valamikor régen elképzelni sem tudtam, hogy éjjel kutyázzak. Hogy türelemmel kivigyem a kutyát a helyére, felkeljek, álom ki a szememből, ki a holdfényes udvarra. Ma már nem tudom elképzelni, hogy milyen lenne nélküle. Mert a mi kutyánk minden este bejön. Az asztal alatt alszik, kosarában, az ember szerint lassan megtanul angolul, mert a tanítványokkal is ott ülünk. Nagyot alszik, persze, főleg akkor, ha előtt jól elfárad. Ha nem ébred fel, amíg mi le nem fekszünk, marad. Amikor pedig éjjel kikéreszkedik, megyek vele. Utána már a saját helyén marad. Én meg nehezen tudok visszaaludni, de nem bánom.

Edó kisfia tiszta anyja és egyáltalán nem néz ki csecsemőnek. Meg tudnám zabálni, itt egy újabb élet, egy ilyen eleven, élettel teli kiccsávó, aki nagyon jó helyre került. Mint sok barátnőm babája, akik már szintén nagyfiúk! Tegnap az embert felhívta egy barátja, hogy megszületett a kislányuk és gratulált neki az ember, meg mondta neki, hogy etessék rendesen.. meg azt is mondta, hogy lassan mi is ráállunk az elsőre. Jó volt ám hallani, de most mégis, a hétvége eseményeinek tükrében, amikor betegen próbáltunk harcolni, na, akkor azt gondolom, nincs itt az ideje, még a gondolatnak sem. A pasim családjával harcolni nem akarok. Ő kell nekem és nem ők. És ők is tegyenek hasonló módon és hagyjuk egymást élni, békességben. Távol.

Az a véleményem, hogy egyszer élünk. Az pedig legyen már olyan, ami jó. Amilyennek, úgy kb, szerettük volna, hogy legyen. Mert mindent úgysem lehet. De hogyan jönnek hozzá, más emberek, hogy beleszóljanak, mindent jobban tudjanak, hogy nem tanácsot adjanak, hanem akaratukat az-úgy-van-és-kész módon ráderőltessék? Én meg ki vagyok, hogy hagyom ezt? És miért? Elegem lett.