Rengeteg a mezei virág. Hihetetlen mennyiségben, hihetetlen színskálásban. Minden hétvégén szedek egy nagy csokorral és szeretem, ha az ember is eljön velem, hogy megmondja, hogy melyik védett, melyik nem.. A csokor a tornácra kerül, a régi kamra elé, aminek a régi ablakát meghagyták, olyan ütött-kopott, nagyon tetszik az a hely.

A virágok már az ablakban, szép rendben, megöntözve. A lakásba inkább ne menjünk be.. egy kis folyosót hagytam, hogy legalább az ágyat meg lehessen közelíteni. Ja, meg persze a könyveket is kidobozoltam. Az ember azt mondta, hogy tetszik neki a könyvespolc. Akkor nem tudom, hogy mit gondolt, amikor hulla fáradtan, az összes holmit kipakolva, indulásra készen, én nekiálltam a virágokat még gyorsan megöntözni.. 

"The tree which moves some to tears of joy is in the eyes of others only a green thing that stands in the way. Some see Nature all ridicule and deformity,and some scare see Nature at all. But to the eyes of the man of imagination, Nature is Imagination." W. Blake.

Jó ám, egy percig nem panaszkodom, jó a kettesben élet, bocsánat Maszat, a hármasban. De néha rámtör az egyedüllétre vágyás. Nem tudom, hogy ez bűn-e és hogy emiatt kellene-e lelkifurdalást éreznem. Mert érzek.

Már megint költözünk. Csupa csend, csupa zöld utcácskában fogunk lakni, csak két ház van ott. Van zöldünk is: tudok majd kertelni. Van folyó, erdő, mező. Meg hát itt volt a gyerekkorom. Vissza a gyökerekhez. Ez megint energiával tölt fel, még akkor is, ha pár órákat alszunk csak a pakolás miatt, amire csak munka után érünk rá. Ma készül Maszat helye, de már megismertettük a szomszéd kutyával. Jól kijönnek. A szomszéd macskák viszont.. azt hiszem már ők is pakolják a motyójukat.

Mélykék az ég és mélyzöld a fű, a fák.. Vihar készülődik, tiszta a levegő. Ez a kedvencem.

Ahogy iszogatom az asztalomon gőzölgő, ebéd utáni gyenge kávémat, eszembe jutnak nem csak az emberem, de a barátnőm szavai is: mindig egy kicsit meghagyok a bögre alján. Sokszor ágyba kapom a forró kakaót és képes vagyok nem meginni az egészet.. Ilyem lettem. Most, hogy gondolkozom, asszem az anyukám is meg szokta hagyni. Nem tudom.

"The rain is raining all around,
It falls on field and tree;
It rains on the umbrellas here,
And on the ships on sea."