Az embert abszolút könnyű szívvel engedtem a gépre, az esélytelenek nyugalmával, mondhatnám, de most ez nem illik ide, de az is lehet, hogy igen, majd kiderül, szóval könnyű búcsúzás volt; na jó, két hétből azért ne hozzak már ki ennyit. Aztán hazajövök, mondom mindjárt kávé és alvás, erre egy hatalmas virág az asztalon, egy hatalmas szép levéllel. Aztán találok még cetliket a kávés bögrémben, a hűtőben és a fürdő szekrényben is..  Na jó, pityeregtem ám, de csak egy kicsit.

Na, de most tényleg kávé, aztán fürdés, aztán alvás. Ja, ma van pontosan három hónapja, hogy megérkezett ez a drága jó ember. Most meg elutazott. Hol leszünk újabb három hónap múlva..? 

Na, megtaláltam azt a számot! Most nem teszem ide fel, csak megmondom, hogy ez az: Pavarotti, Il canto. Az meg úgy volt, hogy Pesten éltem, egyedül és akkor is tévé nélkül. Beáék nászúton voltak és megkértek, hogy locsoljak náluk. Ha már ott voltam és kora este volt, gondoltam, hogy nézek egy hiradót a tévében, de nem kötött le, így kapcsolgattam egy kört és rámtalált ez a szám. Jól emlékszem azóta is a dalra, mert akkor megszerettem, utána meg is szereztem. És azért fontos, mert ez volt életemben az a jelentős időszak, amikor megtanultam magammal barátságban, egyedül élni. Kellett sokat edzeni, de megérte. Én Pavarottit mondjuk minden formájában imádom.

Van egy csomó dal, ami fel szokott dobni, de most, amikor kellene, persze egyik se jut eszembe..

Bánat bánat de nehéz vagy
de rég hogy a szívemen vagy
eladnálak de nincs kinek
bánatja van mindenkinek

Népdal

Íme az új alkotások. Ezek amolyan kis note card-ok, nem igazán képeslap, de persze annak is használható, meg képnek képkeretben. A képek alá szépen felírtam a rajta látható növények latin nevét is. Nekem eddig ez a kedvencem. Majd csinálok róluk jobb képeket, de mire hazaérek már mindig sötét van és mikor eljövök még akkor is. Majd holnap délelőtt megoldom, mielőtt megyek falura, két napra! Juhhé!

Az uram annyira jo fej, most vettem csak eszre, hogy idejottem a gepehez, hogy irt nekem jegyzeteket, hogy majd mit hogyan tudok a gepen hasznalni, mert o majd elviszi az enyemet. Meg, vett nekem meglepetes kajat, el is rejtette a kagylot a melyhutoben. Imadom! Azert igy sem hagyom ki a sajtos rizst a menubol. Na, most meg megyek, mert most a jelenlegi kedvencemet fozi, ami egy nagyon egyszeru kis spagetti, majd mutatom.

Ez a dal szerintem tökvidám. Egy csomó furcsa érzés kavarog a fejemben, mindennel és mindenkivel kapcsolatban.  Amúgy meg süt a nap és a kedvenc vacsorámat kapom az embertől, utolsó vacsoránkra. A következő első meg nagymenős lesz, nagyünneplős.

Fall, leaves, fall; die, flowers, away;
Lengthen night and shorten day;
Every leaf speaks bliss to me
Fluttering from the autumn tree.

I shall smile when wreaths of snow
Blossom where the rose should grow;
I shall sing when night's decay
Ushers in a drearier day.

Emily Brontë - Fall, Leaves, Fall

Amikor még az Őrségben jártunk, átugrottunk kétszer Szlovéniába. Egyszer csak úgy, a közeli kis falukba - dimbeken, dombokon, másodszor pedig célirányosan Ljubljanába. Ezekkel a jószágokkal az első úton találkoztunk, egy közeli kis faluban. Imádom őket. Az emberre meg annyira nagyon irigy vagyok, hogy nemsokára úton útfélen beléjük botlik, de majd remélem, hogy egyszer nemsokára majd én is megint.

Emberek
és egyik sem te vagy

annyira várlak
hogy mindenkiben
téged látlak

Mindenkire
rámosolygok
nem jössz
és lesújt a bánat

Tovább várlak

Bálint Bea, Boldogságom erdeje (55)

Nem emlékszem arra a napra (ebben az évben), amikor ennyire feldobott és felszabadult lettem volna, mint ma. Hogyan állnak a csillagok?