Ráktaptam erre a, hogy is mondják, chat dologra. És hát nem is pasi, mondom. És legalább annyira hoz lázba, mint amikor az uramtól jön hír. Hát micsoda dolgok ezek?! Jó dolgok ezek! Az uram meg jól, hiányzik neki a párja, a párjának is az ura, reméljük már nem kell sokáig nélkülöznünk egymás humoros társaságát.  Ezen kívül írnék én még, de mint minden blogírónál, nálam is eljön néha a pillanat, hogy: azért nem írok, mert iksz olvassa, azért nem, mert ipszilon.. ma éppen zé.

Volt nekem egy vaskalapom,
elvitte a béka,
ott diszeleg most a tavon
ócska maradéka.

Gyönyörüszép vaskalapom
diszeleg a tóban,
nagyon kértek, adjam nekik,
elvihetik, jól van.

WS, Vaskalap

istenhátamögötti

Most már tudom!! A Bödőcs Tibi - mert én őt imádom! Mert igaz, hogy tévénk nincs, de van youtube és van a tesóm, aki mindig ellát hanganyaggal és akkor voltam egy barátnőmnél, mondhatom, hogy az, bizony és újságolom neki, hogy a Bödőcs Tibire megyünk az öcsémmel a jövő héten és hogy nekem az a srác mennyire oda meg vissza, mire, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, mondja nekem I., hogy jaa, hát ő a fiam lakótársa volt az egyetemen. Hát na! Nahát! Tisztára, mintha már én is ismerném, pedig nem. Amúgy meg, miért is? Mert ő a falu, a vidék, a mindennapi emberek és erre rá még intelligens is, tud beszélni, ragozni, fogalmazni és kifejezni. És a jövő héten már élőben is látom!! áááá, tinédzserlámúr!

Ez itt nem a meteorológia és abba is hagyom az időjárásjelentést, de véééégre, itt is ESIK A HÓ!! Most értem haza városból, marhasokat gyalogoltam, a hajam pedig nyissz, nagyon tetszik. Majd lesz teszt, mert délután nagyrandi az urammal, húúúuuh. Féltem ettől a hétvégétől, de már nem lehet baj. Ennyit tesz egy hajvágás? Vagy a hóesés? Vagy..?

jajjaaajjajajaaaajjj-jaj! hogy micsoda fejfájást kaptam mára, ehh. most már jobb, de hogy én mit tudtam szenvedni, szinte jól esik panaszkodni, így kifelé belőle. biztosan a hó. most már nem kell. menjen innét. megmutatta magát a tavasz - tavaszi szél, csöpögő jégcsapok, melengető napsugarak. az embert holnap látom megint, a múlt hétvégén is négy órás randink volt minden nap, most is lesz. hiányzik ez az ember nekem.

Disznótor, disznótor,
mit vársz a disznótól?
Fokhagymás sült máját,
pörköltben négy lábát.
Pár méter kolbászkát,
gömbölyded hurkácskát.
Hússal főtt káposztát,
omlós kis orrocskát.
Kurtácska farkincát,
porcból nőtt fülcimpát.
Átpárolt lábacskát,
fölfüstölt sonkácskát.
Gőzölgő csülköcskét,
megtöltött gömböckét.
Disznótor, disznótor,
sok lett a disznóból.

Nagy Bandó András, Disznótor

1921 decemberében Sopron úgy döntött, hogy Magyarország része kíván lenni. És ez így is lett és van így a mai napig is. Ezt üzenem az összes meteorológusnak. Őket nem zavarj ez, én meg már megszoktam, hogy amikor szerintük az ország egész területén havazik, akkor nálunk süt a nap és amikor csapadékmentes a napot zengenek, akkor nálunk szépen havazik. Jól van ez így.

Balázsok. Tele volt vele az életem, hát boldogat nekik, mind a négynek. Ha egyszer lenne fiam, az is Balázs lenne, mert ezek jó emberek. Egy csomó minden történik körülöttem és velem és mégis olyan, mintha állna minden és semmi nem haladna előre. Pedig halad. Mindjárt felébredek, kávé lötty lett, ember nélkül semmisejó. A vonat meg nem vár és már egy könyvvel végeztem, el ne felejtsek másikat tenni a táskámba. Apró dolgaim.

Mindjárt éjfél, jajdejó, most értem a dolog végére, vagyis a dolog felének a végére, de a többinek holnapig várni kell, mert erő már rá, semmi. Már ágyban vagyok és éppen azon elmélkedek, mielőtt a Milotát a kezembe veszem és pár perc múlva majd úgy mászok ki a könyv alól, amikor rám zuhan, szóval azt tárgyalom magammal, itt a nagy magányban, hogy ez a takaró, ha jól emlékszem, mindig nagyon meleg volt. Most meg, hogy nincs alatta a takarótársam, most bezzeg az ember zoknijában és pulcsijában is fázok alatta. Ki érti ezt? Ez nem kérdés, nem kell rá válaszolni sem. Már csak harminckilencet kell aludni, gyorsan megyek is, hogy hamarabb legyen harmincnyolc.

Égnek a kötelező gyertyák. Nagyon jó vonattal jönni haza. Jó húsz perccel később érek haza, de a vonatos olvasós kényelem nem rossz. Itthon meg jelenleg nem vár senki. Köszöntött a nyírfakoszorú, de nem húsvétos ám még. Majd megcsinálom annak úgy, hogy majd dobok rá színes szalagot, de hol van az még és ki tudja azt. Egyelőre csak sima madzagos, kedvenc. Egész nap sütött a nap és egész nap feldobott állapotban voltam és nem is egy pasi, sokkal inkább egy nő miatt. Van ez így, kérem. Aztán meg, írt egy lengyel lap, valami magazin féle, hogy tetszik nekik az egyik képem és illene az egyik témájukhoz és adnám-e? Nem fizetnének, de adnak ingyen számot. Persze, hogy örül a magamfajta. Örüljetek ti is, biztosan mindenki házatáján van minek örülni, keressétek meg!

A rég járt vidék fölött szállok
hol szántások és fiatal erdők
kerítik be a tornyot
mind harangszóban ázik
benne lebeg a lelkem
láthatatlan batyúval
a semmivel egyenlőn

WS, Lebegő

Most három cserépben virágzik nárcisz és kettőben jácint. Falun szedtem - az én drága jó testvérem segítségével - nyírfaágat és csináltam koszorúkat és egyet, ami hosszú és nem koszorú, de szépen mutat nagyon, majd megmutatom. Itt már az összes naptár februáron áll, most kezdődik nálam a boldog új év. Holnaptól vonattal járok majd munkába. Eddig autóval, másokkal, holnaptól végre újra vonatra szállok és bár így később érek haza, de olvasok majd oda és vissza is és ez is de jó lesz. Szóval holnaptól új és szép és boldog.

(a sorozat rajongóknak: volt ma már két óra szkájp randi és majd még lesz, de most szabadprogram. Jaa, ezt muszáj elmondani: az ember idejött nyáron a nagy arccal és nem győzött áradozni, hogy amerikában így a kávé és úgy a kávé. Én nem voltam kávés előtte, max egy kis instant. Mire ő jött, felkészültem és Omniát vettem, mert emlékeztem erre is reklámokból (jók ott is a marketingesek), hogy az mennyire hmmm. És ma, egy hét után kint, mit mond az uram? Azt, hogy a mi kávénk a legjobb. hehe)

a hegylejtői házat körülkeríti erdő

Valaki ezzel talált el hozzám. Ez ugyehogy jelent valamit?! Na, jól van, én is így gondolom, hogy igen.

Vannak napok, amikor felébredek és nincs semmi. Sem a fejemben, sem a szívemben, sehol semmi. Vannak napok, amikor azt érzem, hogy ma fel kellene kerekedni, egy-két kastélyt megnézni, mert én azokat igen szeretem és életem egy időszakában nagyonsokat meglátogattam. Vannak napok, amikor már reggel azt várom, hogy másnap legyen inkább. Az ilyen napok, statisztikai kimutatásaim szerint, mindig jól végződnek és majd örülök, hogy mégsincs holnap, de hát az még olyan messze van, az a pillanat. Ezekkel a napokkal nincs is baj, kell ilyen is, a baj az, hogy egyre gyakrabban jelentkeznek. Na, ez a baj.

Azt mondta az ember, aki most, mint tudjuk - lehet, hogy ezt így konkrétan nem is írtam, szóval mondom - az amerikai egyesült államokban* leledzik és ahol ő van, ott napközben is mínusz tizenkilenc van és hiába süt a nap, azért hideg van. De egyáltalán nem erről akartam beszámolni, hanem, hogy ez az ember azt mondta nekem, hogy nyugodtan használhatom az ő jómeleg zokniját, de majd ő néz ám nekem, az én méretemben, ott, ahol ő most van, az amerikai egyesült államokban, mert ezek a zoknik onnét valók. Hát egye fene, ha amerikai is, most már mit csináljak, örökké nem bojkottálhatok, pláne, hogy nem is ismerem. Egyáltalán nem. Felmerült ma, hogy mi lenne, ha a szabadságomat nemsokára kivenném. Oda. Ezt még emészteni kell, de már egyre jobban lenne hozzá kedvem. A kiváncsi természetem hajt. Majd erről még mesélek.

* direkt kisbetű. ott még nem  tartok, hogy nagybetűvel írjam őket. nem.

Ma olyan idő volt, hogy amikor még kertes házban, akkor az úgy lenne egy ilyen napon, hogy kinyitjuk az ablakokat, mert jó az idő és lemegyünk a patakpartra, ahol már világoszöld is látszik és folyik a tiszta kis patak és nincsenek jégdarabok és utána bejövünk és addigra már jó hűvös van és akkor jól megrakjuk a kályhát és jó otthon lenni és jó az egész napi levegőtől kipirult arccal tervezgetni, hogy mit hova ültetünk. Az időjárás ilyen volt. Meg az egyszer volt hol nem volt is ilyen volt. Viszont én nem nagyon tettem ki a lábamat itthonról, de jó sokat olvastam és jó sok időt töltöttem ezekkel a helyes hagymásokkal is, amik, mondtam már jósokszor, idén ősszel már a kertünkben mennek téli pihenőre.