|
Az embert abszolút könnyű szívvel engedtem a gépre, az esélytelenek nyugalmával, mondhatnám, de most ez nem illik ide, de az is lehet, hogy igen, majd kiderül, szóval könnyű búcsúzás volt; na jó, két hétből azért ne hozzak már ki ennyit. Aztán hazajövök, mondom mindjárt kávé és alvás, erre egy hatalmas virág az asztalon, egy hatalmas szép levéllel. Aztán találok még cetliket a kávés bögrémben, a hűtőben és a fürdő szekrényben is.. Na jó, pityeregtem ám, de csak egy kicsit.
Na, de most tényleg kávé, aztán fürdés, aztán alvás. Ja, ma van pontosan három hónapja, hogy megérkezett ez a drága jó ember. Most meg elutazott. Hol leszünk újabb három hónap múlva..?
|
|
vica|21:07 |
|
Na, megtaláltam azt a számot! Most nem teszem ide fel, csak megmondom, hogy ez az: Pavarotti, Il canto. Az meg úgy volt, hogy Pesten éltem, egyedül és akkor is tévé nélkül. Beáék nászúton voltak és megkértek, hogy locsoljak náluk. Ha már ott voltam és kora este volt, gondoltam, hogy nézek egy hiradót a tévében, de nem kötött le, így kapcsolgattam egy kört és rámtalált ez a szám. Jól emlékszem azóta is a dalra, mert akkor megszerettem, utána meg is szereztem. És azért fontos, mert ez volt életemben az a jelentős időszak, amikor megtanultam magammal barátságban, egyedül élni. Kellett sokat edzeni, de megérte. Én Pavarottit mondjuk minden formájában imádom.
|
|
vica|15:38 |
|
Van egy csomó dal, ami fel szokott dobni, de most, amikor kellene, persze egyik se jut eszembe..
|
|
vica|15:01 |
|
Bánat bánat de nehéz vagy
de rég hogy a szívemen vagy
eladnálak de nincs kinek
bánatja van mindenkinek
Népdal
|
|
vica|13:52 |
|
Íme az új alkotások. Ezek amolyan kis note card-ok, nem igazán képeslap, de persze annak is használható, meg képnek képkeretben. A képek alá szépen felírtam a rajta látható növények latin nevét is. Nekem eddig ez a kedvencem. Majd csinálok róluk jobb képeket, de mire hazaérek már mindig sötét van és mikor eljövök még akkor is. Majd holnap délelőtt megoldom, mielőtt megyek falura, két napra! Juhhé!
|
|
vica|12:16 |
2009. november 19., csütörtök
|
Az uram annyira jo fej, most vettem csak eszre, hogy idejottem a gepehez, hogy irt nekem jegyzeteket, hogy majd mit hogyan tudok a gepen hasznalni, mert o majd elviszi az enyemet. Meg, vett nekem meglepetes kajat, el is rejtette a kagylot a melyhutoben. Imadom! Azert igy sem hagyom ki a sajtos rizst a menubol. Na, most meg megyek, mert most a jelenlegi kedvencemet fozi, ami egy nagyon egyszeru kis spagetti, majd mutatom. |
|
vica|18:47 |
|
Ez a dal szerintem tökvidám. Egy csomó furcsa érzés kavarog a fejemben, mindennel és mindenkivel kapcsolatban. Amúgy meg süt a nap és a kedvenc vacsorámat kapom az embertől, utolsó vacsoránkra. A következő első meg nagymenős lesz, nagyünneplős.
|
|
vica|10:22 |
|
Sejtettem, hogy majd pánikolok, ahogy az utazás napja közelebb jön. Most simán elképzelhetném, hogy már nincs itt, mert most éppen kávét főzök és hallgatom a kossuthot és és ez mind olyan, mint mielőtt még jött. De mióta itt van, három hónapja, nem aludtam soha egyedül, nem reggeli kávéztam egyedül és majd most is mindjárt kinyílik a nagy ajtó és előbújik az álmos fejével. És nekem nincs kedvem kivinni a reptérre, nincs kedvem két hetet nélküle tölteni, viszont nincs egy nap szabadságom sem, hogy akár egy napra is el tudjak vele menni. Viszont tudom, ésszel és szívvel is, hogy erre a kis távollétre, mindkettőnknek nagy szüksége van.
|
|
vica|6:41 |
2009. november 17., kedd
|
Fall, leaves, fall; die, flowers, away;
Lengthen night and shorten day;
Every leaf speaks bliss to me
Fluttering from the autumn tree.
I shall smile when wreaths of snow
Blossom where the rose should grow;
I shall sing when night's decay
Ushers in a drearier day.
Emily Brontë - Fall, Leaves, Fall
|
|
vica|12:58 |
2009. november 16., hétfő
|
Amúgy én mindig szerettem a hétfőket, de ezt a hétvégét Ludas Matyi
háromszor adja nekem vissza, kéremszéépen. Minden ebédünk és vacsoránk
szuperjó volt és szuperjó hangulatban telt. Az ember szombaton pizzát
csinált, mindjárt megmutatom. Én tegnap este quiche-t, de azt nem
mutatom meg. Voltunk sörözni és megállapítottuk, hogy ez kell nekünk,
na nem a sör feltétlen, hanem itthonról el. Meg kert, meg kert, meg
kert, meg konyha meg kutyák. Tegnap meg egy nagy erdei kört tettünk és
csodás az erdő és napos és amúgy meg minden jó, tényleg. Meg kell
dolgozni, de ez benne a jó. Na, inkább mutatom a pizzát..
|
|
vica|6:18 |
2009. november 15., vasárnap
2009. november 14., szombat
|
Szemhéjam alá befér az egész világ.
Fejemben és szívemben elfér az Isten.
Ettől vagyok nehéz.
A szamár, melyen ülök, ezért boldogtalan.
WS, Jelek (I)
|
|
vica|12:18 |
2009. november 13., péntek
|
Amikor még az Őrségben jártunk, átugrottunk kétszer Szlovéniába. Egyszer csak úgy, a közeli kis falukba - dimbeken, dombokon, másodszor pedig célirányosan Ljubljanába. Ezekkel a jószágokkal az első úton találkoztunk, egy közeli kis faluban. Imádom őket. Az emberre meg annyira nagyon irigy vagyok, hogy nemsokára úton útfélen beléjük botlik, de majd remélem, hogy egyszer nemsokára majd én is megint.
|
|
vica|13:57 |
2009. november 12., csütörtök
|
Emberek
és egyik sem te vagy
annyira várlak
hogy mindenkiben
téged látlak
Mindenkire
rámosolygok
nem jössz
és lesújt a bánat
Tovább várlak
Bálint Bea, Boldogságom erdeje (55)
|
|
vica|10:42 |
|
Nem emlékszem arra a napra (ebben az évben), amikor ennyire feldobott és felszabadult lettem volna, mint ma. Hogyan állnak a csillagok?
|
|
vica|9:09 |
|